A hét képe / a Kaliforniai copfosfürj

Image

Kaliforniai copfosfürj

(forrás: wikipedia)

A Kaliforniai copfosfürj, vagy más néven bóbitás fürj a tojásuk és húsuk miatt is kedvelt fürjfélék családjába tartozik. Előnyük, hogy viszonylag kis helyen és kevés takarmány mellett is nagyszámú fürj tartható és nevelhető. A Kaliforniai copfosfürj Észak-Amerikából származik, de sokfelé megtalálható betelepített fajként. Jellegzetessége a fejtetőn lévő, vékony szálban induló bóbita, mely mindkét nemnél megtalálható. A kaliforniai copfosfürj testhossza 18-20 cm, fészekalja 10-17 tojásból áll, ezek költési ideje 22-23 nap.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Drezdai tyúk

Image

Drezdai tyúk

(forrás: wikipedia)

Amint a neve is mutatja, a Drezdai tyúkot Drezda környékén tenyésztették ki a 20. század derekán, más meglévő fajtákból. A Drezdai tyúk kifejezetten kéthasznú fajta, amely jól hasznosítja a takarmányát, és télen is csak kicsit csökken a tojáshozama. Kitenyésztésében felhasználtak a New Hampshire, a Wayandotte és a Rhodelander fajtákat, melyek magukban is kiváló termelésű fajták. Békés, élénk természetű, mozgékony, gyors növekedésű. Ráadásul jól viseli a különböző időjárási körülményeket is. A Drezdai tyúk első éves tojástermelése általában 170-180 darab.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Poszavinai búbos tyúk

Image

Poszavinai búbos tyúk

(forrás: wikipedia)

A Poszavinai búbos tyúk egyike azon fajtáknak, amelyik Közép-Európából származik, mégsem hallott róla sok tenyésztő. Az őshonos horvát fajtát csak a rendszerváltás utáni években kezdték tenyészteni, a horvát szövetség 2004-ben fogadta el önálló fajtaként. Ezután több európai kiállításon is bemutatták, míg 2009-ben az Európai Szövetség is elismerte. Szép arányos testét még szebbé teszi különleges bóbitája. A Poszavinai búbos tyúk mutatóssága mellett egyéb tulajdonságai is figyelemre méltóak. Szelíd, finom húsú és jó tojáshozamú, az első évben 160 tojás remélhető tőle.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Jokohama

Image

Yokohama

(Forrás: wikipédia)

Valamikor a 19. század derekán kerülhetett Európába Japánból ez a jellegzetes, hosszú farkú dísztyúkfajta, majd Németországban kezdődött meg a tenyésztése. A Jokohama példányainak feje és a formája arról árulkodik, hogy
kitenyésztésük során valamely viadorfajtát is felhasználtak. A tojók faroktollai mintegy lándzsaszerűen hátranyúlók, szinte teljesen egyenesek. Így kissé a fácánéra emlékeztető külsőt kölcsönöznek a tyúkoknak. Kívánatos mindkét nemnél a minél hosszabb faroktollazat. A Jokohama tenyésztésének célja máig az, hogy jól mutassanak a kiállításokon és a kertben. Ezt támasztja alá az is, hogy éves tojástermelésük 80 darab körül van.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Welsumi

Image

RedDrgn056 / Flickr.com

(Forrás: RedDrgn056 / Flickr.com)

A Hollandiában a 20. század hajnalán 4-5 másik fajtából kitenyésztett Welsumi jól bírja, sőt kifejezetten kedveli a szabad tartást, de szépen mutat a kiállítási ketrecben is. Tojásainak színe jellegzetesen barna, és méretük elérheti a 80 grammot. A takarmánnyal szemben a Welsumi nem igényes, viszont igen hálás fajta, mert első éves tojástermelése meghaladhatja a 160 darabot.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / az Erdélyi kopasznyakú

Image

Erdélyi kopasznyakú

(Forrás: wikipédia)

Törvényileg védett háziállat az erdélyi kopasznyakú, amely a török hódoltság idején juthatott Kis-Ázsiából Erdélybe. A 19. század végén már olyan kedvelt volt Németországban, hogy külön tenyésztői klubot hoztak létre, ám eközben Magyarországon még idegenkedtek tőle. Kitűnő tojástermelő az erdélyi kopasznyakú, de gyenge a kotlási hajlama. Külterjes tartásban érzi igazán jól magát. Fekete, fehér és kendermagos színben tenyésztik.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Dorking

Image

Dorking

(Forrás: wikipedia)

Főleg Angliában volt sokáig népszerű az egészen a római idők óta tenyésztett, viszonylag nagytestű Dorking. Küllemében sok hasonlóságot mutat a Német lazactyúkkal, de a két fajta nem azonos. A Dorking nyugodt, békés fajta, amely nemigen repül, így tartásához alacsonyabb kerítés is elegendő. Jellegzetes húsfajta, de a tojástermelése sem elhanyagolható, amely az első évben akár a 150 darabot is elérheti.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)