A nagy testű fajta Angliából származik, amelynek egyedei nyugodtak, szelídek és kifejezetten nagy kotlási hajlamúak. Az Orpingtont egykor haszonállatnak tenyésztették ki több más fajta segítségével, és állítólag angliai „őshazájában” volt, hogy 300 fölött is tojtak az első évben, de ennek mára csak a híre maradt fenn, ugyanis a komoly tenyésztők is inkább 160-170, a második évben pedig már csak 130 tojásra számíthatnak. A sokszor kockát idéző testalkatú fajta egyedei sokféle színváltozatban léteznek: fekete, fehér, sárga, porcelánszínű, kék, fekete-fehér babos, kendermagos, szegett, vörös, nyírfa, sárga-feketeszegélyes, rózsástarajú. Az Orpingtonok a hidegre érzékenyek, és a párás, ködös, hideg levegőn, gyorsan megfáznak. A tojók hajlamosak az elhízásra.
(Ha érdeklik további részletek az Orpingtonokkal és más fajtákkal kapcsolatban, illetve a tyúktenyésztés műhelytitkai, akkor keresse a szerző, Zsiros András: Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar? című kötetét, amelyben kezdő tenyésztők és haladók egyaránt értékes tanácsokat találnak.)