Címke: tyúktenyésztés

A hét képe / A Lakenfelder

Image

(Forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

(Forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

A Németországból származó fajtát a 19. század dereka óta ismerik. Jellegzetessége a hosszú, megnyúlt forma. Farktollai szélesek és hosszúak, magasan tartottak. A melltájéka telt és szépen lekerekített, szárnyai hosszúak, erősek, testhez szorosan simulnak. Nem túl nagy testű, mégis kitenyésztették törpeváltozatban is. Élénk, mozgékony fajta, mely termelésével meghálálja a megfelelő szabad tartást, ahol kedvére csipegethet, kapirgálhat. Az első évben nagyjából 160 tojásos termelésre számíthatunk tőle.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a New Hampshire

Image

New Hampshire (Dornenwolf / Flickr.com)

(Forrás: Dornenwolf / Flickr.com)

Igazi kettős hasznosítású fajta a New Hampshire, amely tojás- és hústermelésre is egyaránt alkalmas, emellett ellenálló, mérsékelten élénk vérmérsékletű. Éves tojástermelése 180-230 db átlagosan. Ketreces tartásra nem igazán alkalmas, de háztáji vagy mélyalmos tartásban igen jól termel. Kettős hasznosítású hibridek előállításában fontos szerepet tölt be. Napi takarmányfogyasztása 130-150 gramm. Megfelelő körülmények között télen is jól tojik. Csibéi már 10-11 hetes korukra elérik az 1 kg-os átlagtömeget.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / A Dorking

Image

Ezüstszürke dorking kakas (forrás: wikipedia)

Ezüstszürke dorking kakas (forrás: wikipedia)

A Dorking egy viszonylag nagy testű fajta, amely Angliából származik, de mára kissé megfogyatkoztak az egyedei. A nagytestűekre jellemző izmos, kocka alkatú, széles hátú fajta, amelynek szárnyai erősek és testhez simulóak. A feje viszonylag nagy, arca piros, tollal borított, áll-lebenye viszonylag teltek, igen nagyok, és azok is pirosak. Különlegessége, hogy a lábán 4 helyett 5 ujj van. Nyugodt, békés fajta, nemigen repül el, ezért alacsonyabb kerítés is megfelelő a tenyésztéséhez. Húsának jellegzetes az íze, és tojástermelése sem elhanyagolható: évente 140 darab.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Jason / Flickr.com

Amit a kotlósról és a kotlásról tudni érdemes

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Miben más a kotlás a tyúkoknál, mint más madaraknál, mi jellemzi ilyenkor a tyúkok viselkedését és hogy lehet más csibéket is melléjük tenni? A kotlás és a kotlósok egy szakértő szemével. Olvassa tovább! →

A hét képe / A Rhode Island Red

Image

Garrett Heath / Flickr.com

(Fotó: Garrett Heath / Flickr.com)

Amint a neve is mutatja, ezt a fajtát Amerikában, Rhode Island államban tenyésztették ki, feltehetően a 19. században. A Rhode Island-nek két színváltozata létezik: a vörös és a fehér. Mind termelésre, mind tenyésztésre kiválóan megfelel ez a fajta. A vörösnek az első szezonban a tojástermelése 300 fölötti lehet, míg a másodikban is meghaladhatja a 220-at. A külleme, színe, szép testarányai miatt igen kedvelik a tenyésztők is, ám ahhoz, hogy a kiállításokon jó eredményt érjenek el velük, gondos, precíz munkára van szükség.