A baromfik esetében, mint minden élőlénynél, előfordulhatnak megbetegedések. Ezek lehetnek kisebb egészségi problémák, de akár súlyos fertőzések, vagy elhullást okozó betegségek is. Mivel senki sem szeretné, hogy az állomány, amiért sokat dolgozott és fáradságos munkával nevelt, megbetegedjen, vagy akár el is pusztuljon, fontos beszélni a betegségekről, de elsősorban azok megelőzéséről.
Gondoskodjunk állatainkról, hogy egészségesek lehessenek
Csak egészséges baromfi esetén számíthatunk megfelelő fejlődésre, növekedésre és termelésre. A legtöbb egészségi probléma egyébként megelőzhető odafigyeléssel és némi gondoskodással. A megfázás, az emésztési problémák, a tetvesség például könnyen elkerülhetők. Ennek alapja a helyes takarmányozás és az optimális elhelyezés. A betegségek zömére talán a naposcsibék a legérzékenyebbek. Ezért ezeket az apró állatokat, száraz alommal (faforgáccsal) ellátott, huzattól mentes, zárt helyen tartsuk, és penészmentes, száraz indítótáppal etessük őket. Vannak akik ellenzik a kész tápok etetését, de higgyék el, hogy ezekben benne van minden olyan fontos összetevő, amelyre a csibéknek szükségük lehet.
Fontos a kicsinyek számára a megfelelő hőmérséklet is. Naposcsibéknek 30-32 fokos meleget biztosítsunk a felettük elhelyezett infralámpákkal. A csibék ugyanis alacsony hőmérsékleten gyorsan megfáznak, kihűlnek és elpusztulnak. Előnevelt csirkéknél viszont figyeljünk arra, hogy náluk már nagy a hő és párakibocsátás. Így gyorsan bevizesednek, lihegnek, majd kimerülnek, gubbasztanak, rosszabb esetben egymásra mászva próbálják hűteni magukat, és tömegesen befulladnak. Az ilyen 2-4 hetes csirkék számára a szellőztethető, tágas ól a megfelelő. 100 db csirke számára ilyenkor legalább 4 nm területtel számoljunk, amely folyamatosan szellőztethető.
Marek-féle bénulásos betegségben szenvedő állat
A legtöbb emésztési és bélprobléma elkerülhető az etetőedények folyamatos tisztán tartásával, valamint az ivóvíz rendszeres cseréjével. Akár önitatót, akár itatóedényt használunk, soha ne hagyjuk bealgásodni vagy ürülékkel szennyeződni. A betollasodott, kifejlett baromfik már nem hajlamosak a megfázásra. Sőt, akkor sem kell megijednünk, ha esetleg megáznak. Viszont számukra is biztosítsunk zárt, száraz pihenőhelyet. A tojótyúkok részére pedig szalmával bélelt tojóláda a legmegfelelőbb. Ügyeljünk az ól és a tojóládák tisztaságára is. Ezek a melegágyai az úgynevezett tolltetűnek, amely tollhullást, sebesedést, bőrkopást eredményezhet. Ha észrevesszük a jelenlétüket, akkor alapos takarítás, esetleg meszelés, illetve a tojóláda alomanyagának cseréjével megelőzhető a terjedésük, és ezáltal elkerülhető, hogy a baromfik tetvesek legyenek.
Aki részletesebben érdeklődik a baromfik befogadása, élőhelyük elkészítésének buktatói iránt, keresse a szerző Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetét, amely az Expert Books kiadó gondozásában jelent meg.