Aki baromfitenyésztésre adja a fejét, egy idő után válaszúthoz ér: növelje-e, és ha igen, meddig az állományát? Eheti posztunkban azokat a szempontokat vesszük végig, amelyek a 200 darabosnál nagyobb állományok tenyésztése mellett és ellen szólhatnak.
Számoljunk!
Ennyi baromfi nagyobb jövedelmet termel, mely abból is következik, hogy ennyi csirkét akár élve, akár vágva értékesítünk, már nemcsak a lakókörnyezetünkben tudjuk eladni, hanem amennyiben biztosított ekkora létszám folyamatos hizlalása, akkor akár húsboltok, konyhák számára is értékesíthetők, amely segít abban, hogy rendszeres jövedelemre számítsunk. Az automatizált berendezéseknek köszönhetően az emberi munka csökkenthető. Megfelelő berendezések segítségével, 400-500 darabos állománynál is, a hizlalási időszak idején is el tudja látni egy ember
a napi feladatokat.
Van-e annyi helyünk?
Hátrányai: mindenképp nagyobb területigény. Egyszerre nagyobb kiadás, még akkor is, ha napos vagy előnevelt csirkékkel kezdjük a nevelést. A nevelőépületnek és berendezéseinek kialakítása elég költséges, mely megtérülése kérdéses. Egyszerre nagyobb mennyiségű takarmány vásárlása és tárolása szükséges. A nevelési időszak végén nagy mennyiségű trágyát kell elhelyezni, illetve azon túladni. Ugyanígy kell számolni, ha vágva értékesítjük az állatokat. Ennyi állat vágása már nem lehetséges 2-3 emberrel, csak ha gépesített eszközök állnak rendelkezésre.
400-500 db állatot nem lehet otthon, egy nyári konyhában levágni.
Erre már komoly követelmények vannak, és engedélyezett feldolgozó üzem kell hogy rendelkezésre álljon. Ebben minden eszköznek tisztának, rendezettnek kell lennie, amely megfelel a törvényi feltételeknek. Szükséges lesz kopasztógép, forrázókád, rozsdamentes tárolóedények, valamint ennyi termék elhelyezéséhez több nagyméretű fagyasztó vagy hűtőszekrény, vagy erre a célra kialakított hűtőkamra.
Hobbiból főállás
Tehát 200 db csirke felett, de inkább 4-5 száz csirkével számolva, érdemes azzal kalkulálnunk, hogy a vágásra kész, hizlalt csirkéket kicsit nagyobb haszonnal, de a fent említett feltételekkel próbáljuk magunk vágni, és pucolva konyakészen értékesíteni, vagy a vágáshoz szükséges kellékek és feltételek kialakításának költségeinek figyelembevételével inkább élősúlyban, egy vágóhídra értékesítjük. Természetesen egy több száz, esetleg ezer darabos csirkenevelőház fenntartása és üzemeltetése már nem tekinthető hobbinak, és nem mellékállásként végzett tevékenység. Ha mégis erre szánjuk magunkat, és rendelkezésre állnak a feltételek is, akkor is minden apró részletet átgondolva vágjunk bele, mert csak így lehet egy hosszan fenntartható sikeres vállalkozást felépítenünk.
(Erről a témáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)