A helytelen takarmányozás nemcsak azt jelenti, hogy nem megfelelő takarmányt adunk az állatainknak. Ráadásul a helytelen takarmányozásnak számos formája lehet, és különféle káros következménye is, nem csupán az állatokra, hanem ránk nézve is. Mai posztunkban ezeket vesszük sorra.
- Az első és talán a legfontosabb: az etetés higiéniája.
Az etető és az itató edények gyakran elszennyeződnek, ezért ezeket naponta, feltöltés előtt ellenőrizzük és tisztítsuk meg, ha szükséges. Időközönként, de havonta legalább egyszer az itatókat is fertőtlenítsük ki. Ez különösen fontos napos vagy előnevelt csibék tartásánál, nevelésénél. Az ilyen apró állatok ugyanis fogékonyabbak a szennyezett ivóvíz okozta megbetegedésekre. A szennyezett, algás ivóvíztől a baromfik könnyen megbetegszenek. Bágyadtak lesznek, előfordulhat hogy hasmenésük alakul ki, illetve az is elképzelhető, hogy a bűzös, szennyezett itatókból nem szívesen fogyasztják el az ivóvizet, így bekövetkezhet akár a kiszáradásuk is.
- A takarmányokra szintén érdemes figyelni.
Előfordul, hogy az ember a piaci árnál olcsóbban tud beszerezni szemestakarmányokat a termelőktől, ezért akár nagyobb mennyiséget is megvásárol egyszerre. Ez akkor okozhat a későbbiekben problémát, ha nem tudjuk megfelelően zárt, száraz helyen eltárolni. A párás, nyirkos levegő hatására ugyanis gyakran penészes, dohos lesz a gabona. Ezek megetetése az állatokkal komoly emésztési és bélproblémákhoz vezethet. Hasmenést, véres székletet, erőtlenséget, de akár súlyvesztést is okozhat. Rosszabb esetben az állatok pusztulásával is járhat. Ezért mindig ügyeljünk rá, hogy a gabona száraz, tiszta és penészmentes legyen. A szennyezett takarmányt semmisítsük meg.
- Gondot okozhat még az is, ha túl lelkesek vagyunk, és ha kell, ha nem, etetjük az állatokat.
Ez attól függetlenül problémához vezethet, hogy szemes vagy darált takarmányokkal, esetleg zöldtakarmánnyal tömjük az állatainkat. Csak akkor etessünk, ha az előzőleg felkínált takarmányt már elfogyasztották! Az etetőkben álló, megmaradt eleségre ne szórjunk frisset, mert egyrészt sokszor belerothad, másrészt az állatok igyekeznek a frisset fogyasztani, ezért gyakran kikaparják a takarmányt. Így igen sok kárba veszhet, ami a gazda számára sem kedvező. Igyekezzünk ezért olyan etetőket, itatókat választani, amelyekhez az állatok kényelmesen hozzáférnek, de a peremük elég magas ahhoz, hogy se beleállni ne tudjanak, így ne is szennyezhessék, se pedig ne legyenek képesek kikaparni azokból az eleséget. Helytelen etetőkkel a takarmányozás költségesebb, mert akár a felkínált eleség negyede is kárba veszhet.
Zöld etetésénél is ügyeljünk, hogy a tépett zöldet frissen kínáljuk. A már rothadt, folyós zöldet az állatok nem fogyasztják el. Az ilyen megmaradt hulladékokat az állatok elől távolítsuk el, így tartsuk tisztán a környezetüket. A romlott, felesleges takarmány egyébként komposztálható.
Ügyeljünk a megfelelő mennyiségre, minőségre, és az állataink egészségesek lesznek, következésképpen megfelelően fejlődnek és termelnek majd.
Aki részletesebben érdekel a baromfik tartása, az egyes fajták jellegzetességei, keresse a szerző Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetét, amely az Expert Books kiadó gondozásában jelent meg.