Képek

A hét képe / a Kaultyúk

Image

Kaultyúk

Kaultyúk (forrás: wikipédia)

Sokan nem is hallottak róla, pedig évszázadok óta ismert fajta a Kaul. Különös kinézetét annak köszönheti, hogy hiányzik az utolsó farokcsigolyája, így farktollai sincsenek. Emiatt a farktőmirigy is hiányzik, ez pedig gondokat okozhat a tollazat ápolásakor. Németországban egyébként nem is engedik az ilyen, mutációból kialakult fajták tudatos továbbtenyésztését, mivel ott állatkínzásnak minősítik. Nyugodt, békés fajta, de a szabad, háztáji tartásban érzi jól magát. Első éves tojástermelése 140-150 darab.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Maláj harcos

Image

Maláj harcos

Nem a tojástermelése miatt tenyésztik a Maláj harcost, amely igazi viadorfajta. A nevével ellentétben Indonéziából származó baromfi igazi harcos fajta, azok minden jellegzetességével:  a törzs hosszú és széles, a váll és a mell kerek és izmos. A nyak elég hosszú, de erős, a szárnyai rövidek. A feje széles, a csőre erős, kissé görbült. A lábak hosszúak, erőteljesek. A tekintete agresszív benyomást kelt. Az akár 90 centiméterre is megnövő, lobbanékony természetű maláj harcosokat elsősorban a látványa miatt tenyésztik.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Krüper

Image

Krüper wikipedia

(forrás: wikipédia)

A Németországból származó közepes vagy inkább kistestű fajta legfőbb jellegzetessége, hogy viszonylag hosszú farktollai és igen rövid lábai vannak.  Ez utóbbi miatt alkalmas szűkös kifutókba is. Zömök, robosztus megjelenését erősíti, hogy egész testét egyformán puha, laza tollazat fedi.  A Krüper igen ellenálló és jó tojástermelő képességű fajta. Első éves tojáshozama 170-180 darab, ráadásul a testméretéhez képest nagy tojásokat tojik. Könnyű tenyészteni, mert bizalmaskodó, szelíd, nyugodt fajta.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / az Onagadori

Image

Onagadori

Onagadori (forrás: wikipedia)

A leghosszabb farktollú fajta az Onagadori, amely igen hasonlós a Főnixhez, gyakran össze is keverik vele. A fő különbség köztük az, hogy míg a Főnix rendszeresen levedli a farktollait, addig az Onagadorinál a vedlésért felelős gén hiányzik, így a tollak folyamatosan nőnek, egy kifejlett kakasnál akár a 10-13 métert is elérhetik. Ez a fajta is Japánból származik, és bár eredete homályba vész, legalább ezer éve ismerik már. Ez a díszfajta a tartási és elhelyezési igényei miatt különösen ritka. Ez nagyon meg is növeli az egyedek értékességét. Sokan a legszebb példányokat nem is viszik kiállításokra, nehogy a tollazat megsérüljön.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Langschan

Image

Német Langschan (forrás: wikipedia)

Német Langschan (forrás: wikipedia)

Egy Kínából származó fajtát tenyésztettek tovább Németországban a 19. században, úgy jött létre ez a viszonylag nagy testű, nagyon szívós, ellenálló változat. A mell igen széles, telt, kissé előretolt. Combjai közepesen hosszúak, de erősek. Szárnyait kissé magasan tartja, de testhez simulóan. Feje a testhez képest kicsi. Előnye, hogy elég korán ivarérett, gyors növekedésű. Jó hús és tojástermelést várhatunk tőle, első évben 160 darabot.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / a Német lazac tyúk

Image

Német lazac tyúk

Kakas (forrás: wikipédia)

Németországban, több nagy testű fajta bevonásával tenyésztették ki, így született ez az érdekes küllemű, szelíd, jó húshozamú és tojástermelő fajta. A fül- és az áll-lebenyeket is eltakarja a jellegzetes szakáll. Másik jellegzetessége az
öt lábujj, 4 előre, 1 hátra. Színváltozatok: lazac szín, fehér, fehér-feketecolumbia. Kissé durva megjelenése ellenére
szelíd, nyugodt fajta, amely a kiállításokon is rendkívül jól mutat. Első éves tojástermelése 160 db.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hét képe / A Lakenfelder

Image

(Forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

(Forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

A Németországból származó fajtát a 19. század dereka óta ismerik. Jellegzetessége a hosszú, megnyúlt forma. Farktollai szélesek és hosszúak, magasan tartottak. A melltájéka telt és szépen lekerekített, szárnyai hosszúak, erősek, testhez szorosan simulnak. Nem túl nagy testű, mégis kitenyésztették törpeváltozatban is. Élénk, mozgékony fajta, mely termelésével meghálálja a megfelelő szabad tartást, ahol kedvére csipegethet, kapirgálhat. Az első évben nagyjából 160 tojásos termelésre számíthatunk tőle.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)