A hét képe / az Erdélyi kopasznyakú

Image

Erdélyi kopasznyakú

(Forrás: wikipédia)

Törvényileg védett háziállat az erdélyi kopasznyakú, amely a török hódoltság idején juthatott Kis-Ázsiából Erdélybe. A 19. század végén már olyan kedvelt volt Németországban, hogy külön tenyésztői klubot hoztak létre, ám eközben Magyarországon még idegenkedtek tőle. Kitűnő tojástermelő az erdélyi kopasznyakú, de gyenge a kotlási hajlama. Külterjes tartásban érzi igazán jól magát. Fekete, fehér és kendermagos színben tenyésztik.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Hogyan tartsunk nyulat az udvaron?

Milyen szempontokat kell betartani, ha udvaron tartjuk nyulainkat? Zsiros András tenyésztő tanácsai. Olvassa tovább! →

A hét képe / a Dorking

Image

Dorking

(Forrás: wikipedia)

Főleg Angliában volt sokáig népszerű az egészen a római idők óta tenyésztett, viszonylag nagytestű Dorking. Küllemében sok hasonlóságot mutat a Német lazactyúkkal, de a két fajta nem azonos. A Dorking nyugodt, békés fajta, amely nemigen repül, így tartásához alacsonyabb kerítés is elegendő. Jellegzetes húsfajta, de a tojástermelése sem elhanyagolható, amely az első évben akár a 150 darabot is elérheti.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Alapfogások a baromfietetéshez

Mikor, mennyi és milyen tápot adjunk a napos csibéknek? Hogyan kell átállni hizlalásra? Hogyan etessük a tojóállományt? Tanácsok Zsiros András baromfitenyésztő tollából. Olvassa tovább! →

A hét képe / a Bergiai kukorékoló

Image

Bergiai kukorékoló

(forrás: wikipedia)

Ahogy a neve is mutatja, a Bergiai kukorékoló fajta kakasainak kukorékolása ötször olyan hosszan tarthat, mint más fajtáké – akár 15 másodpercen át! Nem csoda, hogy évente kukorékoló versenyeket tartanak, amelyeken mérik a kukorékolás időtartamát. Az egyik legrégebbi német fajtaként tartják számon, amelynek egyedei már a középkorban kerülhettek a Balkánra. A tenyésztők azonban annyira figyeltek jellegzetes képességére, hogy közben a Bergiai kukorékolóknak teljesen megszűnt a kotlási hajlamuk, így tojásait más fajták tyúkjaival, illetve keltetőgéppel kell kikölteni. A fekete-aranybarna mintás Bergiai kukorékoló fajta első éves tojástermelése 150 darab körül van.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)