A vadon élő baromfifajták maguk kutatják fel az életben maradásukhoz, fejlődésükhöz szükséges vizet, de ugyanezt – tartási körülményektől függően – a házi baromfik egy része is meg tudja oldani. Persze csak akkor, ha elég tágas, zölddel, esetleg magvakkal teli kifutót tudunk biztosítani számukra. A kisebb baromfiudvarokban, esetleg ólakban tartott baromfik esetében azonban az állataink ránk vannak utalva, ezért a takarmányozásukról nekünk kell gondoskodnunk.
Friss ivóvizet minden tartási körülmények közt biztosítsunk számukra. Ne hagyjuk, hogy állott pocsolyákból, algás, szennyezett vízgyűjtőkből igyanak, mert azokból az állatok nem is szívesen isznak elegendő mennyiséget, másrészt az ilyen víz fogyasztása megbetegedésekhez vezethet.
A baromfik köztudottan jó takarmánykeresők. Szívesen kapirgálnak rovarok, férgek, apró magvak után kutatva. Ami számukra ízletes, azt el is fogyasztják. Különféle növények leveleit, hajtásait is lecsipegetik, és ami sokaknak jó hír: a legtöbb gyomnövényt is elfogyasztják. Ezért,
ha tehetjük, bátran engedjük rá az állományunkat a gyommal borított területekre, ahol kedvükre keresgélhetik a számukra ízletes csemegéket.
Amennyiben nincs arra mód, hogy a baromfik maguk gyűjtsék a táplálékot, illetve – például a megfelelő táplálás érdekében – ki kell egészítenünk az étrendjüket, akkor ezt a legegyszerűbben kész tápok, vagy különféle gabonamagvak etetésével tehetjük meg. Ezeket a baromfik szívesen fogyasztják, és a takarmányboltokban mindig rendelkezésre állnak. Az intenzív neveléskor, például a tojó- vagy hízóállomány esetén, célszerű a kész tojó-, vagy nevelőtápok etetése, mert ezekben minden megtalálható, amire az állatainknak szükségük lehet a megfelelő termelés, vagy a gyors növekedés eléréséhez.
Ha kiegészítésnek abraktakarmányokat kínálunk fel, akkor naposcsibék esetében a napi tápfogyasztás 1-2 dkg egyedenként, aztán a második héttől 3-4 dkg, ami hetente további 1-1.5 dkg fogyasztással nő. Így 8 hetes korukra körülbelül 10-12 dkg tápot fogyasztanak fejenként. Az óriás fajták takarmányfogyasztása csak felnőtt korukban térhet el a normál fajtákétól, ilyenkor körülbelül 20%-os takarmánytöbblettel lehet számolni. Intenzív hizlaláskor (körülbelül 50-60 napos hizlalási időszakra) egy csirke 2.2-2.5 kg táp elfogyasztása mellett 1.5-1.8 kg súlyt érhet el.
Sokan nem hívei a tápoknak, mondván, hogy adalékanyagokat tartalmaznak, bár minden fehérje- és vitaminforrás, ami megtalálható a tápokban, ellenőrzött forrásokból származik. Aki ennek ellenére sem eteti szívesen táppal az állatait, az szemes vagy darált formában adhat számukra kukoricát, árpát, búzát, rozst, takarmányborsót, cirokmagot, kevés napraforgót. Akár ezeket összekeverve is etethetjük.
Amennyiben száraz a talaj, a szemestakarmányt az állatok elé szórva is kínálhatjuk. Vigyázzunk azonban, hogy sáros talajon így semmiképp se etessünk, mert az állatok beletapossák, és nehézkesen tudják csak felcsipegetni a szennyezett magvakat! A darát és a tápokat vályús vagy köretetőkből etessük, mert ezekhez az állomány minden tagja kényelmesen hozzáfér, de az eleséget nem tudja kikaparni. Soha ne etessünk szennyezett, penészes vagy dohos takarmányt, mert ez komoly megbetegedéshez vezethet!
Aki részletesebben érdekel a baromfik táplálása, keresse a szerző Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetét, amely az Expert Books kiadó gondozásában jelent meg.