Különleges fajták – a begyes galambok

Mitől különlegesek a begyes galambok, mire figyelnek a versenyeken, miért fújják bele sokszor a tenyésztők a begyükbe a levegőt? Pusztai Lajos tenyésztő a begyes galambokról. Olvassa tovább! →

A hét képe / a New Hampshire

Image

New Hampshire (Dornenwolf / Flickr.com)

(Forrás: Dornenwolf / Flickr.com)

Igazi kettős hasznosítású fajta a New Hampshire, amely tojás- és hústermelésre is egyaránt alkalmas, emellett ellenálló, mérsékelten élénk vérmérsékletű. Éves tojástermelése 180-230 db átlagosan. Ketreces tartásra nem igazán alkalmas, de háztáji vagy mélyalmos tartásban igen jól termel. Kettős hasznosítású hibridek előállításában fontos szerepet tölt be. Napi takarmányfogyasztása 130-150 gramm. Megfelelő körülmények között télen is jól tojik. Csibéi már 10-11 hetes korukra elérik az 1 kg-os átlagtömeget.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Magyar galambfajták – az Alföldi dudoros posta

Egyik legújabban elfogadott magyar fajta az Alföldi dudoros posta. Honnan származik, miért kapta ezt a nevet, mely más fajtákkal könnyű összetéveszteni és miért rogyasztottak a lábai. Pusztai Lajos galambtenyésztő fajtaismertetője. Olvassa tovább! →

A hét képe / A Dorking

Image

Ezüstszürke dorking kakas (forrás: wikipedia)

Ezüstszürke dorking kakas (forrás: wikipedia)

A Dorking egy viszonylag nagy testű fajta, amely Angliából származik, de mára kissé megfogyatkoztak az egyedei. A nagytestűekre jellemző izmos, kocka alkatú, széles hátú fajta, amelynek szárnyai erősek és testhez simulóak. A feje viszonylag nagy, arca piros, tollal borított, áll-lebenye viszonylag teltek, igen nagyok, és azok is pirosak. Különlegessége, hogy a lábán 4 helyett 5 ujj van. Nyugodt, békés fajta, nemigen repül el, ezért alacsonyabb kerítés is megfelelő a tenyésztéséhez. Húsának jellegzetes az íze, és tojástermelése sem elhanyagolható: évente 140 darab.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Egy ősi galambfaj, a pávagalamb

Amit az egyik legősibb galambfajtáról, a pávagalambról, és különleges változatáról, a selyem pávagalambról tudni kell. Szabó Zoltán tenyésztő írása. Olvassa tovább! →

A hét képe / Az Orpington

Image

Orpington (Cowgirl Jules / Flickr.com)

6 hónapos Sárga Orpington (forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

A nagy testű fajta Angliából származik, amelynek egyedei nyugodtak, szelídek és kifejezetten nagy kotlási hajlamúak. Az Orpingtont egykor haszonállatnak tenyésztették ki több más fajta segítségével, és állítólag angliai „őshazájában” volt, hogy 300 fölött is tojtak az első évben, de ennek mára csak a híre maradt fenn, ugyanis a komoly tenyésztők is inkább 160-170, a második évben pedig már csak 130 tojásra számíthatnak. A sokszor kockát idéző testalkatú fajta egyedei sokféle színváltozatban léteznek: fekete, fehér, sárga, porcelánszínű, kék, fekete-fehér babos, kendermagos, szegett, vörös, nyírfa, sárga-feketeszegélyes, rózsástarajú. Az Orpingtonok a hidegre érzékenyek, és a párás, ködös, hideg levegőn, gyorsan megfáznak. A tojók hajlamosak az elhízásra.

(Ha érdeklik további részletek az Orpingtonokkal és más fajtákkal kapcsolatban, illetve a tyúktenyésztés műhelytitkai, akkor keresse a szerző, Zsiros András: Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar? című kötetét, amelyben kezdő tenyésztők és haladók egyaránt értékes tanácsokat találnak.)

Amit a kotlósról és a kotlásról tudni érdemes

Miben más a kotlás a tyúkoknál, mint más madaraknál, mi jellemzi ilyenkor a tyúkok viselkedését és hogy lehet más csibéket is melléjük tenni? A kotlás és a kotlósok egy szakértő szemével. Olvassa tovább! →