Az ünnepek alatt a magyar fajták után néhány különleges galambfajtát mutatunk be, elsősorban képeken. Ezek közé tartoznak az úgynevezett begyes galambok, amelyek között például megkülönböztetünk magyar óriás begyest (lásd borítóképünkön), pomerániai begyest, amszterdami, angol, norwich-i vagy bajor begyest, stb.
Amszterdami ballonbegyes
A begyes galambok arról ismerhetők meg, hogy mindegyiknek több légzsákja van, ami egyébként természetes a galambok szervezetében. Mind a hímek, mind a tojók a begyüket felfújják és egy bizonyos ideig úgy is tudják tartani. Egyes megfigyelések szerint bizonyos esetekben a fajtától függetlenül előfordul, hogy a begy megtelik levegővel, és ez aztán nem is ereszkedik le magától, csak emberi segítséggel. Vélhetően az ilyen eseteket használták fel az egykori tenyésztők az ilyen fajták kialakításához, kitenyésztéséhez.
Angol begyes
Ezek a fajták is, mint általában a többi fajta, a közel-, illetve távol-keletről származnak. Először egy 1599-ben megjelent írásban lehetett velük találkozni.
Thüringiai begyes
A kiállításokon a bírálók a testalkat és az állás után a begy felfúvását minősítik. Mivel a begyeseknek a kiállításokon kell a legjobb oldalukról megmutatkozniuk, a legfontosabb, hogy szelídek és szófogadóak legyenek. Nagy általánosságban a begyesek egyébként jól repülnek, ám a hosszú szárnyuk miatt repülés közben erős szárnycsattogás hallatszik. A tenyésztők, annak érdekében, hogy szépen mutasson a galambjuk – magyarán nagy legyen a felfújt begy -, sok esetben saját maguk fújják bele a levegőt a galamb begyébe. (Itt talál bővebb információt a fajtáról a Begyes Galambtenyésztők Klubja oldalán.)
Pusztai Lajos galambtenyésztő
Borítókép: Magyar óriás begyes
Minden kedves olvasónknak boldog és eredményes új esztendőt kívánunk!
Pingback: Különleges fajták - hosszú nyakú galambok - Kisállattenyésztés