Az állóképesség a baromfik azon képessége, hogy milyen időszakon keresztül nyújtanak egyenletes termelést. Ez természetesen a tojástermelésre vonatkozik, és egyetlen tenyésztő számára sem elhanyagolható kérdés. Nem érdemes ugyanis olyan fajtába sok energiát és időt fektetni, amelynek állóképessége hamar hanyatlik. Mai posztunkban ezzel kapcsolatban osztunk meg néhány hasznos szempontot.
A hústermelés időszakában ilyen egyenletes termelést nem tudunk mérni, mivel itt a hizlalási időszak napos kortól a vágásig tart. A tojástermelés legintenzívebb időszaka az első tojóév (általában minden fajtánál ezt veszik alapul, ezt adják meg adatként). Ez a tojástermelés kezdetétől az első vedlésig tart. A baromfik intenzitását a termelés mértékével mérjük. Ezt biztosan csak csapófészkes rendszerrel tudjuk mérni.
Komoly tenyészetekben egy-egy baromfi saját naplóval rendelkezik,
melybe a tojások számát, a vedlést, kotlást, stb. bejegyeznek.
Fontos tudni, hogy a tojástermelést kisebb szünetek szakítják meg. Ezért a termelési ciklusok úgy követik egymást, hogy néhány napi termelés után kis szünet következik, majd több ilyen ciklus után egy nagyobb szünet következik. Az intenzív tojóhibridek magasabb termelése abban rejlik, hogy egy-egy ciklusban több tojást tojnak, és a ciklusok között csak egy-egy nap szünet van.
A termelési ciklus csökkentő és nem kívánatos tényezője a kotlás. A kotlás egy hosszú szünetet eredményez, mikor is a baromfi nem tojik. A baromfik, ezen belül a jércék nemi érése a kikelésüktől az első tojás lerakásáig eltelt idő. Gazdasági tartás és termelés esetén előnyös a korai nemi érés, ami által a termelési időszak nő, ezzel együtt a tojások száma is. A túl korai nemi érés természetesen nem minden esetben jó. Okozhat problémát is. A tojásképző szervek fejletlensége miatt a tojók sérülhetnek tojásrakáskor, vagyis a tojócsövük megszakadhat tojásrakás közben.
Az ivarérettség optimális ideje tojótyúkoknál 160-180 nap, míg a kettős hasznú, vagy húsfajtáknál 180-200 nap. A nem megfelelő körülmények biztosítása és a helytelen takarmányozás késleltetheti a nemi érést.
A tyúkok az első tojóévükben termelik a maximumot.
Ezután, a második tojóévben már csak az első évinek a 70-80%-át, és az azt követő évben további 15-20 %-os csökkenést tapasztalhatunk. Éppen ezért fontos mindig végiggondolni az állóképesség alapján, melyik fajtát kezdjük tenyészteni (vagy állunk át rá egy másik után), hogy lehetőleg minél jobban behozza a számításainkat.
(Ha érdeklik a baromfitenyésztés további szakmai fogásai, a tyúktenyésztés műhelytitkai, akkor keresse a szerző, Zsiros András: Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar? című kötetét, amelyben kezdő tenyésztők és haladók egyaránt értékes tanácsokat találnak.)