Sokan keresnek fel azzal, hogy még nem volt tyúk a háznál, de szeretnének tartani. Hogyan érdemes belevágni? Mire figyeljenek? Először is, talán közhelyszerűnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy a baromfi is élőlény, amelyről gondoskodnunk kell majd. Megfelelő elhelyezést és ellátást igényelnek.
Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen baromfit szeretnénk? A tyúkfélék kisebb helyet igényelnek, mint például a pulykák vagy esetleg a páva. Ez utóbbiak tartását nem is szoktam javasolni kezdő baromfitartók számára. Mert míg a pulykák számára egyedenként legkevesebb 4-5 nm területtel kell számolnunk, addig a páváknak egyedenként legalább 20-30 nm szabad területre van szükségük. Ezzel szemben a baromfiknak a törpe változatoknál elegendő egyedenként 1-1.5 nm udvar, és közepes vagy nagy testű állatok esetében is 2.5-3 nm területre van csak szükségük fejenként.
Minél nagyobb helyet tudunk biztosítani, annál jobban érzik magukat
Mindenképp fontos szempont az is, hogy mekkora helyet tudunk biztosítani az állataink számára, mert ez nagyban befolyásolhatja a fajta kiválasztását. Például a Sebright igen kistestű és kis helyigényű fajta, ugyanakkor mondjuk az Orpington vagy a Brahma nem csupán nagytestűek, hanem igénylik is a nagyobb szabad gyepes területet, ahol kedvükre kapirgálhatnak, keresgélhetnek. Ezekkel szemben a hús- vagy tojóhibridek esetében akár 8-10 állat is tartható egy akár 5-6 nm-es zárt udvarban.
Kedvükre csipegethessenek a szabadban!
A leendő udvar és az ól előkészítése szintén nagyon fontos. Mindkettőnél alapvető, hogy az állatok számára kellően tágas legyen, ne akadályozza semmi a tyúkok szabad mozgását. Az udvar aljzata legyen olyan, amelyen a tyúkok kedvükre kapirgálhatnak, csipegethetnek. Az ól alja viszont legyen szilárd burkolatú, hogy a kártevők (görény, menyét vagy patkány) ne férjenek a pihenő állatokhoz. Az ól kialakítása pedig olyan legyen (ablakkal és elég nagy ajtóval), hogy a baromfik pihenésén túl a gazda napi ellenőrzéseit se nehezítse meg.
Ezek után nem szabad elfelejteni néhány fontos kelléket beszerezni. Etető, itató, takarítóeszközök, zárható edény a takarmány tárolására, illetve amire majd a haladó baromfitartónak szüksége lehet: infralámpa a csibéknek, esetleg szellőztetőberendezés nagyobb létszám esetén. A bátrabbak már ebben a fázisban beruházhatnak akár egy kisebb asztali keltetőgépbe.
Bizonyosan felmerül az a kérdés is, hogy hány állattal kezdjenek? Tyúkfélék esetében mindenképp több állatot javasolok. Ez lehet 2-3 tyúk és 1 kakas – ha később csibéket is szeretnénk. Amennyiben csak néhány friss tojásra vágyunk, akkor kakas sem szükséges, bár aki még eddig nem tartott baromfit, annak élmény lesz kakasszóra ébredni.
A fajták kiválasztása mindenkinél más szempontok alapján történik, ezért ebben nem szívesen adnék tanácsot. Annyit azonban le kell szögezni, hogy vannak problémamentesebb fajták, és olyanok, amelyek több figyelmet igényelnek. Aki csak friss tojást szeretne a konyhára, annak ajánlanám a Leghorn fajtát, ám akik hústermelésre (is) szeretnének baromfit, azoknak érdemes elgondolkodni például a nagyobb testű Cornish fajtán. Vagy mondjuk a New Hampshire-en, amely igazi kettős hasznú: egyszerre jó tojás- és hústermelő fajta. Azoknak, akik inkább mutatós fajtára vágynak, netán később tenyészteni is szeretnének, azoknak több könnyen tartható fajta is ideális lehet. Ilyenek a Vorwerktyúk, a Welsumi, a Sussex, a Rhode Islandi, amelyek mind jó takarmányértékesítők, zártabb és szabadtartásban is jól érzik magukat, és jól termelnek.
Felmerülhet még, hogy napos, előnevelt, esetleg kifejlett állatokat vásároljunk?
- A napos állatok nagyon édesek, de jóval több gondoskodást igényelnek. Rájuk fűteni kell még, vagy e célra alkalmas infralámpával kell őket melegen tartani.
- Az előnevelt csirkék kicsit könnyebben kezelhetők, lámpázást már nem igényelnek, viszonylag egyszerűen felnevelhetők. Hátrányuk, hogy egyes fajtáknál (Holland bóbitás, Páduai) még nem láthatjuk kirajzolódni a végleges tollruhát, így csak majd az első teljes vedlés után láthatóak teljes pompájukban.
- Kifejlett állatok vásárlása talán a legcélravezetőbb, viszont beszerzésük többe kerül mint a napos vagy előnevelt baromfiké.
Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a naposcsibék melegítése, vitaminozása és felnevelése is mind plusz költségek, ezeket is érdemes mérlegelni megvásárlásuk előtt. Egy-egy kifejlett fajtatiszta tyúk vagy kakas akár tízszer-hússzor annyiba kerül, mint a naposcsibék. A felnőtt állatok viszont azonnal termelésre foghatók, míg az előnevelt csibék esetében akár 15-18 hétig tarthat, mire tojni kezdenek. Akárhogyan is, arra ügyeljünk, hogy a baromfik ne legyenek egy évesnél idősebbek!
Tenyésztojás (vagyis keltetni való tojás) vásárlását kezdőknek csak akkor ajánlom, ha nem egyből a legértékesebb fajták keltetésével próbálkoznak.
Aki részletesebben érdeklődik a baromfik befogadására, élőhelyük elkészítésének buktatóira, vagy szeretne alaposabb fajtaismeret alapján választani számára leginkább megfelelő állatot, keresse a szerző Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetét, amely az Expert Books kiadó gondozásában jelenik meg a napokban.